Tompa Mihály: IKARUS.
IKARUS.
Vergődöm a tenger dagályán,
Sirom nem lát remegni gyáván,
A mélységtől sem fél, ki, mint én,
Föl a napig repűle szintén,
Sirom nem lát remegni gyáván,
| Bátran nézek bele ... |
Föl a napig repűle szintén,
| És nem szédült feje. |
Fent, fent valék ... alázuhantam!
Elmulhatok: megvan jutalmam;
Szép: akinek jut a dicső vég,
De azzal is köz a dicsőség,
Elmulhatok: megvan jutalmam;
| Jelezve a siker ... |
De azzal is köz a dicsőség,
| Ki gondol, kezd, - ki mer. |
Ülénk a bús sziget homokján,
S a vízre bámultunk ... okolván
A túlpart ...! tenger nyomta távol,
Mit nem repűl át, meg se lábol,
S a vízre bámultunk ... okolván
| Sokért a végzetet; |
Mit nem repűl át, meg se lábol,
| Ki földre született. |
Repülni...! hah...! teremts magadnak,
Mit természet, sors megtagadtak!
A föld szinét elhagyva lábam;
Győzelmi zaj hangzék utánam ...
Mit természet, sors megtagadtak!
| S én, - szárnyat alkoték; |
Győzelmi zaj hangzék utánam ...
| - Hódítva volt a lég. |
A szárny emelt, - vágytam s repültem,
Lázas gyönyörtől részegülten,
Fent a magasban, mind magasbban,
A föld fiát hogy béavassam
Lázas gyönyörtől részegülten,
| Nem félve, látva bajt; |
A föld fiát hogy béavassam
| A lég titkába majd. |
De, - illetvén, mi illethetlen:
A büszke nap boszús-ijedten
Szárnyam sivít, izekre tágúl.
S leválik ... a tüzes sugártúl
A büszke nap boszús-ijedten
| Kél, üldöz és nyilaz ... |
S leválik ... a tüzes sugártúl
| Megolvadt a viasz! |
... Vergődöm, - vívok szél- s dagállyal,
De rajtam új kéj futkos által:
Hogy ezt felejtéssel takarja:
Tenger mélysége, ég haragja,
De rajtam új kéj futkos által:
| Mily fennség...! mily esés ...! |
Tenger mélysége, ég haragja,
| S vesztem: - mind mind kevés! |
A hullám a száraz felé tart,
S titkát fű-fával közli a part,
Völgybe s oromra könnyen ér el,
S a szívbe szállván ingerével:
S titkát fű-fával közli a part,
| Énekli a madár; |
S a szívbe szállván ingerével:
| Tenyészt, mint napsugár. |
Élet jön a meddő szünetre ...
A gondolat meg van születve,
Leend sok, aki fenn se szédűl,
Nem retteg a menny fellegétűl,
A gondolat meg van születve,
| Nagy, munkás és örök; |
Nem retteg a menny fellegétűl,
| Bár villámlik, dörög. |
Betöltve éltem hívatása! -
A víz sirom hadd ássa, ássa ...
Habját, melyet szétzúza bennem,
Ijedt, zajongó rendületben
A víz sirom hadd ássa, ássa ...
| Kőszirt leszek neki; |
Ijedt, zajongó rendületben
| A felhőkig veti. |
S lész a hab is, mely rám özönlék,
Hogy elrejtsen: - felőlem emlék!
Vagy foly köztük szilaj csatázás,
Örökre zeng itt a kiáltás.
Hogy elrejtsen: - felőlem emlék!
| Vész, bíz ha szendereg, |
Örökre zeng itt a kiáltás.
| Halandók, merjetek! |
