Tompa Mihály: NÉPDALOK.
NÉPDALOK.
I.
Hozd át, révész, a dereglyét!
Vígy át hamar, ha szeretsz még!
Drága pénz lesz, csók lesz a vám,
Megígérem, meg is adnám!
Vígy át hamar, ha szeretsz még!
Drága pénz lesz, csók lesz a vám,
Megígérem, meg is adnám!
Nagy szél támad, zivatar zúg,
Kormány tágul, törik a rúd,
Tisza vize haragos víz,
Csalfa lélek, benne ne bízz!
Kormány tágul, törik a rúd,
Tisza vize haragos víz,
Csalfa lélek, benne ne bízz!
Kincsem, révész, gyere értem!
Jobb lesz túl a keszi rében,
Árva fejem hova hajtsam!
Patyolat a ruha rajtam!
Jobb lesz túl a keszi rében,
Árva fejem hova hajtsam!
Patyolat a ruha rajtam!
Rózsám, áldjon meg az Isten,
Jobb neked túl, nekem innen!
Beh jó ez a széles árok,
Ezt, tudom, hogy át nem hágod!
Jobb neked túl, nekem innen!
Beh jó ez a széles árok,
Ezt, tudom, hogy át nem hágod!
II.
Habzik a fű, majd meg s dűl,
Szent-Jánosra kasza pendűl;
A rétemet megkaszálom,
Úgy étetek tele jászlon.
Szent-Jánosra kasza pendűl;
A rétemet megkaszálom,
Úgy étetek tele jászlon.
A paripám neve holló,
Szem nevelte, az csak a ló.
Vékony lába, nagy serénye,
Vágtatás az ügetése.
Szem nevelte, az csak a ló.
Vékony lába, nagy serénye,
Vágtatás az ügetése.
Én koplalok, - a lovamnak
Kell a széna meg az abrak,
Reggel, este három véka,
Tűzbe, vízbe viszen még a!
Kell a széna meg az abrak,
Reggel, este három véka,
Tűzbe, vízbe viszen még a!
Napszállatra megy a felleg,
Nem jó szél fú, valamit vet ...
Háború lesz, el se múlik,
Sok adósság letudódik!
Nem jó szél fú, valamit vet ...
Háború lesz, el se múlik,
Sok adósság letudódik!
Holló lovam alig állhat,
Ne rágd ugy a zaboládat!
Enned adok, ha ehetnél,
Felnyergellek, ha mehetnél!
Ne rágd ugy a zaboládat!
Enned adok, ha ehetnél,
Felnyergellek, ha mehetnél!
Hol van árok, nem is nézem,
Akit űzök, hamar érem!
Jól fog az én kardom éli,
Valaki megkeserűli!
Akit űzök, hamar érem!
Jól fog az én kardom éli,
Valaki megkeserűli!
III.
Messze jártam hetedhét országon
Visszajöttem, de bánom, de bánom!
Mély a Sajó, magas a pallója,
Ha rá mennék, le is esném róla!
Visszajöttem, de bánom, de bánom!
Mély a Sajó, magas a pallója,
Ha rá mennék, le is esném róla!
Nénémasszony! híjja ki a lányát,
Hadd lássam a piros két orcáját!
Híjja ide a Sajó partjára,
Átmegyek én csapodár szavára!
Hadd lássam a piros két orcáját!
Híjja ide a Sajó partjára,
Átmegyek én csapodár szavára!
Mi lelt húgom, beh sápadt az orcád!
Nem jól szabták, kurta is a szoknyád ...
Nem megyek át galambom, hozzátok,
Mert harapós nagyon a kutyátok!
Nem jól szabták, kurta is a szoknyád ...
Nem megyek át galambom, hozzátok,
Mert harapós nagyon a kutyátok!
IV.
Kicsi madár a pacsirta,
Mégis olyan nagy a hangja!
Kis lány az én rózsám Erzsi,
Mégis olyan, olyan nagyon tud szeretni.
Mégis olyan nagy a hangja!
Kis lány az én rózsám Erzsi,
Mégis olyan, olyan nagyon tud szeretni.
Hajnallik már, eszemadta
Mit álmodtál az éjszaka?
Nem aludtam, mert álmodtam,
Csak, hogy szeress, mindig azon imádkoztam.
Mit álmodtál az éjszaka?
Nem aludtam, mert álmodtam,
Csak, hogy szeress, mindig azon imádkoztam.
Csíp a csalán az útfélen,
Ország világ ellenségem!
Irígykedik, áskálódik,
Nem bánom én, csak te légy az enyém hóltig!
Ország világ ellenségem!
Irígykedik, áskálódik,
Nem bánom én, csak te légy az enyém hóltig!
Haragszik a babám anyja,
Azt a kis lányt pirongatja;
Édes szülém, mit vétettem:
Hogy viola, rózsa terem ki kertemben!
Azt a kis lányt pirongatja;
Édes szülém, mit vétettem:
Hogy viola, rózsa terem ki kertemben!
V.
Vize nincs, szárazon
Forog a szélmalom,
Ne beszélj, nem hiszem
Szavadat, csillagom!
Forog a szélmalom,
Ne beszélj, nem hiszem
Szavadat, csillagom!
Fakad a rózsafa,
Hasad a bimbaja;
Tövises galya van,
Csak az a nagy baja;
Hasad a bimbaja;
Tövises galya van,
Csak az a nagy baja;
A szemed sír, nevet,
Csapodár a neved!
Van-e lány, aki ma
Igazán, hűn szeret?
Csapodár a neved!
Van-e lány, aki ma
Igazán, hűn szeret?
VI.
Sárga rigó páros,
Fák tetején szálldos;
Itt hagyom én, mert unalmas
Nékem ez a város!
Fák tetején szálldos;
Itt hagyom én, mert unalmas
Nékem ez a város!
Elmegyek én nyárra
A Tisza partjára,
Ott lakik az én szeretőm,
Ott legel a nyája!
A Tisza partjára,
Ott lakik az én szeretőm,
Ott legel a nyája!
Hó esik a rétre,
Ott maradok télre!
Édes anyám, édes apám
Elhagyom én érte!
Ott maradok télre!
Édes anyám, édes apám
Elhagyom én érte!
VII.
Bujdosom a kerek földön,
Szomorúság jártom, költöm;
Meg se bírok hol pihenni,
Nem ösmer itt, nem szeret itt engem senki!
Szomorúság jártom, költöm;
Meg se bírok hol pihenni,
Nem ösmer itt, nem szeret itt engem senki!
Szólani sincs kihez nekem,
Senki se tud a nyelvemen,
Ha nem értik a szavamat:
Hogy értenék sok keserű bánatomat!
Senki se tud a nyelvemen,
Ha nem értik a szavamat:
Hogy értenék sok keserű bánatomat!
Édes hazám drága földe,
Messze vagyok, száz mértföldre!
Messzi vagyok, messzibb megyek,
De tudom, hogy ott is igaz fiad leszek!
Messze vagyok, száz mértföldre!
Messzi vagyok, messzibb megyek,
De tudom, hogy ott is igaz fiad leszek!
Két szememet ha bezárom:
Rólad esik álmodásom,
Ott vagyok én alva, ébren:
Róna-mezők délibábos közepében!
Ott szabadon fú a szél is,
Igazábban ver a szív is;
Ott terem a magyar ember,
Ha az isten megad egyet ... semmi sem kell!
Rólad esik álmodásom,
Ott vagyok én alva, ébren:
Róna-mezők délibábos közepében!
Ott szabadon fú a szél is,
Igazábban ver a szív is;
Ott terem a magyar ember,
Ha az isten megad egyet ... semmi sem kell!
VIII.
(Néprománc.)
Gyilkos-fenék, malom volna, ha volna,
De a víz is régen elment alóla;
Egy kis madár fel nem száll a fűzágról,
Ott énekel a Virágné lányáról.
De a víz is régen elment alóla;
Egy kis madár fel nem száll a fűzágról,
Ott énekel a Virágné lányáról.
Virág Zsuzsi járt egyre a malomba,
Lent töretett: estig szépen lefonta;
Búzát is őrt, a lisztjét megsütötte,
Virág Zsuzsi a szép molnárt szerette.
Lent töretett: estig szépen lefonta;
Búzát is őrt, a lisztjét megsütötte,
Virág Zsuzsi a szép molnárt szerette.
Vidd haza csak, kincsem, ezt a lisztlángot,
Úgy megenném egy kis molnár-kalácsot!
Éjfél után várlak majd a zúgónál,
Siess rózsám, hejh bárcsak már itt volnál!
Úgy megenném egy kis molnár-kalácsot!
Éjfél után várlak majd a zúgónál,
Siess rózsám, hejh bárcsak már itt volnál!
Nincs holdvilág, sáros az út, fú a szél ...
Itt a kalács, szivem molnár, csak egyél!
Nem kell nekem süttöd, főztöd, se magad,
Itt a zsilíp, jó mély a víz ezalatt!
Itt a kalács, szivem molnár, csak egyél!
Nem kell nekem süttöd, főztöd, se magad,
Itt a zsilíp, jó mély a víz ezalatt!
Jaj, meg ne ölj! félek én a haláltól,
Mi lesz szegény, ágyban-fekvő anyámból!
Zúg a zsilíp, nem hallik a lány szava,
Nem látni a gyilkos dolgát éjszaka.
Mi lesz szegény, ágyban-fekvő anyámból!
Zúg a zsilíp, nem hallik a lány szava,
Nem látni a gyilkos dolgát éjszaka.
Zúg a zsilíp, a víz esik, kanyarog,
Zúgásától nem nyughatik a halott;
Fázik szegény, nem jó ott a hidegen,
Harmadnapig késik, vár még odalenn.
Zúgásától nem nyughatik a halott;
Fázik szegény, nem jó ott a hidegen,
Harmadnapig késik, vár még odalenn.
Feljön akkor, kifekszik a porondra,
Mondd meg, ki volt a gyilkosod? - megmondja
Mondd meg, ki volt a gyilkosod? - megmondja
...
Úgy megyen a csendes földnek ölébe,
Kíséri nagy jajszóval a szüléje:
Úgy megyen a csendes földnek ölébe,
Kíséri nagy jajszóval a szüléje:
Gyilkos molnár, száradjon el a kezed!
Gyilkos malom, apadjon el a vized!
El is száradt a vesztőfán a keze,
El is apadt régesrégen a vize.
Gyilkos malom, apadjon el a vized!
El is száradt a vesztőfán a keze,
El is apadt régesrégen a vize.
IX.
Túr mezején búra nevelt az anyám,
Mint az eső, hullt keserű könye rám,
Két kezivel meg-megölelt, betakart,
Amikor már oldalamon volt a kard.
Mint az eső, hullt keserű könye rám,
Két kezivel meg-megölelt, betakart,
Amikor már oldalamon volt a kard.
Adtak alám jó paripát, vadderest;
Tűzbe rohant, veszni rohant egyenest;
A huszárnak vége, ha nincs a lova, -
Én se vagyok hátán fogoly, de soha!
Tűzbe rohant, veszni rohant egyenest;
A huszárnak vége, ha nincs a lova, -
Én se vagyok hátán fogoly, de soha!
Beh szomorú ez az ország, beh ködös!
Szomorúság, nyomorúság örökös;
Embere is búslakodik, nem örűl,
Itt vagyok én, rab vagyok én egyedűl!
Szomorúság, nyomorúság örökös;
Embere is búslakodik, nem örűl,
Itt vagyok én, rab vagyok én egyedűl!
X.
Hajnal hasad, harmat esik,
Munkálódjunk setét estig!
Gyűl a marok, hosszabb a sor,
Majd alhatunk karácsonkor.
Munkálódjunk setét estig!
Gyűl a marok, hosszabb a sor,
Majd alhatunk karácsonkor.
A lány, legény hadd izzadjon,
A búzaszár hadd ropogjon;
Sarló alá meg van dőlve,
Piroslik a szem belőle.
A búzaszár hadd ropogjon;
Sarló alá meg van dőlve,
Piroslik a szem belőle.
Édes hazánk boldog ország,
A jó Isten beh jó hozzánk!
Amit szemünk, szívünk kíván
Bőven terem halmán, síkján.
A jó Isten beh jó hozzánk!
Amit szemünk, szívünk kíván
Bőven terem halmán, síkján.
Még se sok volt, amit nyertünk,
Sajtalan volt a kenyerünk!
Fakószekér, kenderhámunk;
Nem kellett a barátságunk!
Sajtalan volt a kenyerünk!
Fakószekér, kenderhámunk;
Nem kellett a barátságunk!
Értünk elég pogány időt,
Kórót, dudvát hozott a föld;
Tán jobb idő fordúl végre
Szegény szántó vetésére!
Kórót, dudvát hozott a föld;
Tán jobb idő fordúl végre
Szegény szántó vetésére!
Forduljon is, jég ne bántsa!
Kimélje meg öböly, sáska!
A konkoly, a konkoly-hintő:
Pusztuljon el mind a kettő!
Kimélje meg öböly, sáska!
A konkoly, a konkoly-hintő:
Pusztuljon el mind a kettő!
Légyen azé garmada, szem,
Akinek a földjén terem;
Kenyérnek a gazda őrje,
Azé legyen a kezdője!
Akinek a földjén terem;
Kenyérnek a gazda őrje,
Azé legyen a kezdője!
Ebnek esik a kenyérhaj, ...
Beérjük a magunkéval!
Más se bántsa a miénket:
Tőlünk bizony holtig élhet.
Beérjük a magunkéval!
Más se bántsa a miénket:
Tőlünk bizony holtig élhet.
Termett ez a dűlő, mező,
Majd csak felszűl az esztendő!
Adjon isten a magyarnak:
Többnél többet, jobbnál jobbat!
Majd csak felszűl az esztendő!
Adjon isten a magyarnak:
Többnél többet, jobbnál jobbat!
XI.
Elviritott a rozs, meg is értt,
Nem leszek én, fiú, a tiéd!
Nem megyek én hozzád, - hisz veled
Kenyérbe se enném eleget!
Nem leszek én, fiú, a tiéd!
Nem megyek én hozzád, - hisz veled
Kenyérbe se enném eleget!
Nincs egyebem, mint a két kezem,
Dolgozom én érted szivesen!
Kunhegyesig meg se pihenek,
Majd aratok, cséplek, - keresek!
Dolgozom én érted szivesen!
Kunhegyesig meg se pihenek,
Majd aratok, cséplek, - keresek!
Hallod öcsém, ne menj aratni!
Nem jó azt a kis lányt itt hagyni ...
Az a kis lány nagyon eleven,
Sok legénynek jár az öliben!
Nem jó azt a kis lányt itt hagyni ...
Az a kis lány nagyon eleven,
Sok legénynek jár az öliben!
Szüret után van már az idő,
Árva Balázs hol jár? nincs elő,
Lakzi is áll már a faluban:
Árva Balázs megjön csakugyan.
Árva Balázs hol jár? nincs elő,
Lakzi is áll már a faluban:
Árva Balázs megjön csakugyan.
Van buzája, lisztje, mi-haszna!
Nincs Kati, hogy süsse, dagassza!
Senki se tud semmit felőle,
Világ lánya, az lett belőle!
Nincs Kati, hogy süsse, dagassza!
Senki se tud semmit felőle,
Világ lánya, az lett belőle!
XII.
Kiforrt már a mézesmáli,
Tessék hozzánk besétálni!
Férjem uram a vásáron,
Holnap estig elő se jön, nem is várom.
Tessék hozzánk besétálni!
Férjem uram a vásáron,
Holnap estig elő se jön, nem is várom.
Sütök, főzök vacsorára,
Ágyat vetek éjszakára;
Elsimítom, beterítem,
Akár meg is melegítem, melegítem!
Ágyat vetek éjszakára;
Elsimítom, beterítem,
Akár meg is melegítem, melegítem!
Hallja kelmed, szomszéd-asszony!
Meg ne lássák a piacon.
Egész világ majd azt mondja:
Haj beh félre, jaj beh félre áll a kontya!
Meg ne lássák a piacon.
Egész világ majd azt mondja:
Haj beh félre, jaj beh félre áll a kontya!
Hadd járjon a világ nyelve,
Csak a pohár legyen telve!
Jaj beh édes, jaj beh csúszik ...
Meg se állok, meg se állok tízig, húszig!
Csak a pohár legyen telve!
Jaj beh édes, jaj beh csúszik ...
Meg se állok, meg se állok tízig, húszig!
XIII.
Bánfalusi torony gombja,
Nem megyek én a templomba!
Ha rám kacsint a galambom:
Mit mond a pap, nem is hallom.
Nem megyek én a templomba!
Ha rám kacsint a galambom:
Mit mond a pap, nem is hallom.
Bimbózik a majoránna,
Válogat a bíró lánya!
Megvénült a sóskarengő,
Otthon maradt mind a kettő!
Válogat a bíró lánya!
Megvénült a sóskarengő,
Otthon maradt mind a kettő!
