Tompa Mihály: AZ ERDŐBEN.
AZ ERDŐBEN.
,Mi bajod van, kis madárkám,
Hogy elnémult báj-dalod?
Ébred a táj zengzetére,
S reszket érte ...
És te mégse hallatod!
Hogy elnémult báj-dalod?
Ébred a táj zengzetére,
S reszket érte ...
És te mégse hallatod!
A fagyos lég alig enyhült,
Alig tölgyelt a fa még;
És az élet nem buzogva,
Kincset ontva,
Csak reményben láttaték:
Alig tölgyelt a fa még;
És az élet nem buzogva,
Kincset ontva,
Csak reményben láttaték:
S nagy váratlan íme megnyilt
Ajkad a kikircs előtt:
Vesszőszálon, mely fenn hintál
Hangjaidnál
Töltéd könnyen az időt.
Ajkad a kikircs előtt:
Vesszőszálon, mely fenn hintál
Hangjaidnál
Töltéd könnyen az időt.
Pedig hangos szódra akkor
Felelet se jött vala,
Mint a szellőt, átbocsátván
Szaggatásán,
A ligetnek tört fala.
Felelet se jött vala,
Mint a szellőt, átbocsátván
Szaggatásán,
A ligetnek tört fala.
Most jelenj meg: lombos, árnyas
Az erdőség, mely fogad,
Hogy zöld barlangos sürűje
Ujra szűlje
Csengve-bongva hangodat!
Az erdőség, mely fogad,
Hogy zöld barlangos sürűje
Ujra szűlje
Csengve-bongva hangodat!
Most fakadj énekre: díszben,
Virágban áll völgy, liget;
Élni a nyájas napoknak,
Mig ragyognak:
Minden úgy buzog, siet.
Virágban áll völgy, liget;
Élni a nyájas napoknak,
Mig ragyognak:
Minden úgy buzog, siet.
Hisz maholnap szürke pir fut
A setét-zöld lombokon,
Mit reájok
Az év halvány szinbe mártott
Ecsetével futva von.
A setét-zöld lombokon,
Mit reájok
Az év halvány szinbe mártott
Ecsetével futva von.
Oh siess hát! Vagy lakod már
Szebb táj, hűtlen énekes?!'
- «Ah, nem! a szín bárha vádol:
Messze, máshol
Szárnyam, vágyam nem repes!
Szebb táj, hűtlen énekes?!'
- «Ah, nem! a szín bárha vádol:
Messze, máshol
Szárnyam, vágyam nem repes!
Csak itt kedves lég, sugár, - s ha
Fenn a lomb közt dallhatok;
Az öröm - s kéjt,
Mely körűl-foly áradatként,
Érzem én, bár hallgatok!
Fenn a lomb közt dallhatok;
Az öröm - s kéjt,
Mely körűl-foly áradatként,
Érzem én, bár hallgatok!
Egykor édes tépelődés
Csalt belőlem éneket,
Rejtve nálam:
Sejtett üdvem, kéjes álmam
Titka meg nem férhetett.
Csalt belőlem éneket,
Rejtve nálam:
Sejtett üdvem, kéjes álmam
Titka meg nem férhetett.
Most a fényes pára megszállt,
Hű valóság vesz körűl ...
Ez a kedves, gyenge háznép ...
Mily varázs-kép ...
S ki így boldog: zajt kerűl.
Hű valóság vesz körűl ...
Ez a kedves, gyenge háznép ...
Mily varázs-kép ...
S ki így boldog: zajt kerűl.
Titkon birva titkom édes,
Hogy tanú s kém nem zavar;
Ajkam mért csevegne róla,
Melyet óva
Szárnyam, szívem bétakar!?
Hogy tanú s kém nem zavar;
Ajkam mért csevegne róla,
Melyet óva
Szárnyam, szívem bétakar!?
E bokorban, melynek ága
Öszvehajlik fészkemen:
Hagyd e teljes, e sovárgott
Boldogságot,
Némán, titkon érzenem!»
Öszvehajlik fészkemen:
Hagyd e teljes, e sovárgott
Boldogságot,
Némán, titkon érzenem!»
