Tóth Árpád: ELKOPIK AZ EMBER...
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek.
* |
Letörött a karja,
Feküszik a komor
Földekbe takarva.
* |
Csöndes homlokomra,
Simogasd meg, esteledik,
Hull a kedvem lombja.
Úgy eszmélek rája,
Ha nedvesen megcsillan egy
Asszony piros szája.
* |
Egy pohár bor mellett,
Azt gondolom, hogy ennél több
Sohase is kellett.
Jó borocska mellett,
De sok időm, kedves időm,
Boldog időm tellett...