Tóth Árpád: A HORTOBÁGY
A HORTOBÁGY
Délibábos puszta, kedves ideálom,
Úgy mosolyogsz felém, mint egy édes álom.
Rajtad legelteti sok gazda gulyáját,
S ez szörnyen emészti a közérdek máját.
Úgy mosolyogsz felém, mint egy édes álom.
Rajtad legelteti sok gazda gulyáját,
S ez szörnyen emészti a közérdek máját.
Sok gazda gulyája, kedves kis gulyája,
Őrző kutyuskája, adta kutyafája!
Mit fáj ez tenéked mért fáj, ő közérdek,
Ez a legeltetés? - Én csak annyit kérdek!
Őrző kutyuskája, adta kutyafája!
Mit fáj ez tenéked mért fáj, ő közérdek,
Ez a legeltetés? - Én csak annyit kérdek!
Hasznosítni akar, drága Hortobágyom,
A néném, a bátyám, öregapám, ángyom.
Hasznosítni akar köz apraja, nagyja,
Hasznosítni a sok haszontalan fattya!
A néném, a bátyám, öregapám, ángyom.
Hasznosítni akar köz apraja, nagyja,
Hasznosítni a sok haszontalan fattya!
Hasznosítlak én is, úgy éljen Hekuba,
De ne úgy égjen a szájamban e kuba,
Úgy meghasznosítlak, drága közlegelő,
Hogy kivész belőled az erő, a velő!
De ne úgy égjen a szájamban e kuba,
Úgy meghasznosítlak, drága közlegelő,
Hogy kivész belőled az erő, a velő!
Csupa haszon leszel, csupa haszon nékem,
Mint füved, kövérré nő népszerűségem.
Így meghasznosítva, édes kicsi Tibet,
Megdobogtat ez az eszme minden hithű szivet!
Mint füved, kövérré nő népszerűségem.
Így meghasznosítva, édes kicsi Tibet,
Megdobogtat ez az eszme minden hithű szivet!
1912
