Tóth Árpád: A NYARALÓ BÚJA
A NYARALÓ BÚJA
Mint te, ah, nyájas olvasom,
Az újságokat olvasorn,
S mint te, elébb csak lapozok,
De aztán már galoppozok,
Átnyargalom a lapokat,
Szemem lázasan tapogat:
Szép vaskos, teleírt lapok,
De szenzációt, egy valódit,
Mely szíven lök és mellbe lódít,
Hiába, én már nem kapok!
Az újságokat olvasorn,
S mint te, elébb csak lapozok,
De aztán már galoppozok,
Átnyargalom a lapokat,
Szemem lázasan tapogat:
Szép vaskos, teleírt lapok,
De szenzációt, egy valódit,
Mely szíven lök és mellbe lódít,
Hiába, én már nem kapok!
Hisz vón elég szenzáció;
A négy balkáni náció
Egymás hajában kapar, és
Itt gróf Tisza kabaréz,
Viszont Fiume kolerás,
Sőt az árvíz se toleráns,
S növelni az árvíz veszélyt
Kiöntött több programmbeszéd.
Horvát földön, ihaj-csuhaj,
Pejacsevich az új Cuvaj,
S Nyirbátorban is nagy a gyász,
Ott Baltazár az új Vadász.
De, ah, hiába, mindhiába,
Mindeme szenzációk lába,
Bár mindnek dús illata volt,
Nem rúg az én lelkembe gólt.
A négy balkáni náció
Egymás hajában kapar, és
Itt gróf Tisza kabaréz,
Viszont Fiume kolerás,
Sőt az árvíz se toleráns,
S növelni az árvíz veszélyt
Kiöntött több programmbeszéd.
Horvát földön, ihaj-csuhaj,
Pejacsevich az új Cuvaj,
S Nyirbátorban is nagy a gyász,
Ott Baltazár az új Vadász.
De, ah, hiába, mindhiába,
Mindeme szenzációk lába,
Bár mindnek dús illata volt,
Nem rúg az én lelkembe gólt.
Mert mit nekem a balga Balkán,
És mit nekem a nemzet talpán
A drága tyúkszem, Tisza úr!
Ah, nekem szemet az se szúr,
Hogyan süt mandátum-cipót
Ma Dezső, holnap meg Lipót,
Mit bánom én, ha száz vezér-cikk
Sóhajt, nyög, köpköd avagy vérzik,
Mit nekem minden Hekuba,
Számban búsan ég a kuba,
Mindből csak az a ráció,
Késik a nagy, a szép, egyetlen,
Az igazi szenzáció!
És mit nekem a nemzet talpán
A drága tyúkszem, Tisza úr!
Ah, nekem szemet az se szúr,
Hogyan süt mandátum-cipót
Ma Dezső, holnap meg Lipót,
Mit bánom én, ha száz vezér-cikk
Sóhajt, nyög, köpköd avagy vérzik,
Mit nekem minden Hekuba,
Számban búsan ég a kuba,
Mindből csak az a ráció,
Késik a nagy, a szép, egyetlen,
Az igazi szenzáció!
S ha kérdenéd, ez mi legyen,
Hogy engem mily bú foga rág,
Hogy mi miatt sorvadok lassan,
Mint ama bizonyos virág?
Hát, kedves olvasóm, no, látod?
Kaptam két heti szabadságot,
Ámde hiába lesem, ó!
A lapokban a nagy szenzációt:
Tartós jó idő várható!
Hogy engem mily bú foga rág,
Hogy mi miatt sorvadok lassan,
Mint ama bizonyos virág?
Hát, kedves olvasóm, no, látod?
Kaptam két heti szabadságot,
Ámde hiába lesem, ó!
A lapokban a nagy szenzációt:
Tartós jó idő várható!
Az idő esős és szeles,
S a nap gonoszul üzeni,
Hogy sütni ő nem köteles,
S mi, bús olvasóm, meghalunk,
De az idén nem nyaralunk,
És mint az idő, komorul
Szegény, jóidőt váró lelkünk
Elborul,
S míg kubánk lassan el lesz szíva,
A Schwartzerbe vezetnek minket,
S ez új elmekór új neve
Lesz: - nyaralizis progressziva.
S a nap gonoszul üzeni,
Hogy sütni ő nem köteles,
S mi, bús olvasóm, meghalunk,
De az idén nem nyaralunk,
És mint az idő, komorul
Szegény, jóidőt váró lelkünk
Elborul,
S míg kubánk lassan el lesz szíva,
A Schwartzerbe vezetnek minket,
S ez új elmekór új neve
Lesz: - nyaralizis progressziva.
1913
