Tóth Árpád: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
mint Schwarz és férj;
ÉVA
mint nej. Tudniillik Schwarznak a neje.
Ó, nő, ha te meg tudnál érteni,
Milyen nehéz nekem ez új szerep,
Ki Fáraó valék a jó Madáchnál
S Danton, satöbbi, s ím most mi vagyok?
Polgár vagyok a híres Debrecenben.
Ó, nőm, ez mindnél rettentőbb szerep,
Mert itten, angyalom, még több a por,
Mint Egyiptomban a nagy szfinx körül,
És itt a nagy Dantonnál is rettentőbb
Forradalmár a deli Révi Náci...
Ó, Éva, nőm, mily szömyű is a sorsom,
Mily szömyű az ember tragédiája...
Kérlek, kedves Ádám, kedves Schwarz, nagyon
unalmas vagy. Direkt olyan unalmas vagy, mintha csak
ugyan az Ember Tragédiáját játszanád az Esterházy-díszletekkel.
Légy szíves, és ne szavaljál te jambusokban, mert
az már egy tisztességes darabban nem divat. Hiszen te nem
akarod megnyerni az akadémiai Kóczán-díjat
Ó, nő, te nem is tudsz megérteni,
Nyilatkozz inkább, hogy mi van ebédre?
Paradicsom!
Paradicsom!
Mereng.
Paradicsom... szivemben
Régmúlt idők szelíd hárfája zeng,
Régmúlt időké, mikor még az éden
Virágos útjain bohón bolyongtam,
S nem ettem még a tudás zord gyümölcsét,
S még nem tudám, mi az, hogy szenvedés,
S mi az, hogy Nikita és Tisza Pista!
De lássuk, nőm, a paradicsomot...
(Kavarja a paradicsom-szószt;
Lucifer, mint bontófésű,
kiemelkedik a tálból. Görögtűz.)
De hah, mi ez? Hogy kerül a csuszpájzba
A bontófésű? Te vagy, Lucifer?
Ki minden üdvömet megkeseríted?
Hát már oly sok bolyongás és csalódás
Után ez egyben is csalatkozám,
A házi kosztban?
Ember! csalódni örök végzeted!
Vezess új útra engem, Lucifer!
s kirándulnak a Nagyerdőbe.)
Ah, Lucifer, míg jöttem a vasúton,
Kirázta lelkem és kirázta bélem,
S mikor indultam, ifju Schwarz valék,
S most már az aggkor hava hull fejemre...
Schwarz, ne panaszkodj, jöttél volna tegnap,
S április hava hullt volna fejedre.
Mondd, Lucifer, mért nincsen itt elég pad?
Ne bántsd e titkot profán kandisággal,
Ha így rendelte e város bölcs tanácsa.
És mért van még több por, mint odabent,
A város bűzös utcáin vala?
Hogy el ne feledd: por és hamu vagy,
S mellesleg: még nincsen vízvezeték...
Ó, bár megérném, hogy az is leszen.
Asszony, hisz Sovárgás a neved.
Én mindazáltal megiszom egy spriccert.
De itt az ára ötszáz korona!
És én letépek egy kicsiny virágot...
De itt a fűre rálépni tilos!
Úgy hát vezess, Lucifer, Debrecenből!
Vigyázz, könnyelmű szó hagyja el ajkad,
Debrecen után már csak a pokol jön...
De hisz a Pokol-mulató megbukott!...
lángpallossal és tolonckocsin kiűzi őket.)
mint minden kirándulást, utoléri a zápor, s így ezeket a színeket
is elmossa az eső.)