Tóth Árpád: BAKKARÁT-KÖNNYEK
BAKKARÁT-KÖNNYEK
Ó, bakkarát!
Jaj, jaj, brühü,
Ó! bak-ka-rát!
A fene rád!
Mikor neved
Eszembe jut,
Az összes könnyem
Az orromba fut,
Jaj, jaj, jaj, jaj,
Ilyen petropeczt vén fiút,
Mint most én vagyok,
Ki látott?
Jaj, jaj, brühü,
Ó! bak-ka-rát!
A fene rád!
Mikor neved
Eszembe jut,
Az összes könnyem
Az orromba fut,
Jaj, jaj, jaj, jaj,
Ilyen petropeczt vén fiút,
Mint most én vagyok,
Ki látott?
Ugye senki se látott?
S ki látott ilyen fene szörnyü bút?
A pech, a pech, a pech
Csunyán a hónom alá nyúlt,
Akár csak e cicának itt előttem,
Kit a háztetőről lelőttem,
És feltálaltam mint pecsenye-nyúlt.
A bakkarát, a bakkarát
A múlt héten, ajaj, énrám vadászott,
Rám uszította a pech agarát,
S a pech-agár direkt nyakamra mászott.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, és az volt a kár,
Hogy a pech-agár
A tárcámba is beleharapott,
S kiharapott belőle
Egy tízezer koronás darabot.
S ki látott ilyen fene szörnyü bút?
A pech, a pech, a pech
Csunyán a hónom alá nyúlt,
Akár csak e cicának itt előttem,
Kit a háztetőről lelőttem,
És feltálaltam mint pecsenye-nyúlt.
A bakkarát, a bakkarát
A múlt héten, ajaj, énrám vadászott,
Rám uszította a pech agarát,
S a pech-agár direkt nyakamra mászott.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, és az volt a kár,
Hogy a pech-agár
A tárcámba is beleharapott,
S kiharapott belőle
Egy tízezer koronás darabot.
A dolog úgy esett kérem,
Hogy ott ültünk talpig fehérben
A Bikában, a bakk-asztal körül,
Mely közkedveltségnek örül.
Azt, hogy talpig fehérben ültünk,
Érteni, kérem, úgy tessék,
Hogy egyikünkről-másikunkról
Már a gúnyát is lenyeregették,
S úgy kibicelt ott keserűen
Alsó fehérneműben,
Mint a fakóra ázott svábbogárka
A Bikában kapható
Angol-keserűben,
Vagy mint Ádám a fűben,
Mikor szegény izraelita lelkét
A paradicsomból kitessékelték.
Hogy ott ültünk talpig fehérben
A Bikában, a bakk-asztal körül,
Mely közkedveltségnek örül.
Azt, hogy talpig fehérben ültünk,
Érteni, kérem, úgy tessék,
Hogy egyikünkről-másikunkról
Már a gúnyát is lenyeregették,
S úgy kibicelt ott keserűen
Alsó fehérneműben,
Mint a fakóra ázott svábbogárka
A Bikában kapható
Angol-keserűben,
Vagy mint Ádám a fűben,
Mikor szegény izraelita lelkét
A paradicsomból kitessékelték.
Ó, paradicsom, bakk paradicsom!
Onnan engem is kitessékelt
Bardócz biztos úr, éppen amikor
Tíz szép ezres bankóval spékelt
Tárcámmal adtam a bankot.
Istenkém, de szomorú hang vót,
Amit akkor kiadtam.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, amely búra hangolt,
Hogy el is veszítettem a bankot,
A szép, tíz ezresbankót,
Ó, bankrott, szomorú bankrott...
Vissza se sírhatom,
Pedig visszasírnám,
Könnyemmel a várost
Elborítni bírnám,
Mint egy nagy sós tenger,
S jaj, csak ingyen sírok,
S nevet minden ember...
Onnan engem is kitessékelt
Bardócz biztos úr, éppen amikor
Tíz szép ezres bankóval spékelt
Tárcámmal adtam a bankot.
Istenkém, de szomorú hang vót,
Amit akkor kiadtam.
De ez még nem lett volna baj,
Ajaj,
A baj az volt, amely búra hangolt,
Hogy el is veszítettem a bankot,
A szép, tíz ezresbankót,
Ó, bankrott, szomorú bankrott...
Vissza se sírhatom,
Pedig visszasírnám,
Könnyemmel a várost
Elborítni bírnám,
Mint egy nagy sós tenger,
S jaj, csak ingyen sírok,
S nevet minden ember...
Mi lesz most már vélem?
Tönkrementem, kérem,
Alig keresek már
Óránkint száz kroncsit,
Maholnap én leszek
A legtönkrementebb,
A legárvább roncs itt,
Olyan koldus leszek,
Mint a szegény Rotschild...
Tönkrementem, kérem,
Alig keresek már
Óránkint száz kroncsit,
Maholnap én leszek
A legtönkrementebb,
A legárvább roncs itt,
Olyan koldus leszek,
Mint a szegény Rotschild...
Kénytelen leszek már
Házalni, koldulni,
Önökhöz e dallal
Zokogva fordulni:
Szegény Aranybikát
Lám az ág is húzza,
Szegény Németh Andrást
Lám a bakk is nyúzza,
S a rendőrségben is
Oly rossz már a zúza,
Finom üzletkéim
Ravaszul szétzúzta.
Adjatok, adjatok,
Amit isten adott,
Egy fillért, két fillért,
Vagy esetleg hatot.
Házalni, koldulni,
Önökhöz e dallal
Zokogva fordulni:
Szegény Aranybikát
Lám az ág is húzza,
Szegény Németh Andrást
Lám a bakk is nyúzza,
S a rendőrségben is
Oly rossz már a zúza,
Finom üzletkéim
Ravaszul szétzúzta.
Adjatok, adjatok,
Amit isten adott,
Egy fillért, két fillért,
Vagy esetleg hatot.
Adjatok, adjatok,
Amit isten adott,
A szegény koldusnak
Egy-két pénzdarabot,
Ha öt krajcárt adtok,
Az is jó lesz, szép lesz,
Hozzácsatolom majd
Megmaradt tőkémhez,
Úgy, hogy ilyen formán
Vagy egy félmillióm
S még tíz fillérem lesz,
Kabala tíz fillér,
Melynek birtokában
Szívem új reménnyel
Újra bakkot rendez.
Amit isten adott,
A szegény koldusnak
Egy-két pénzdarabot,
Ha öt krajcárt adtok,
Az is jó lesz, szép lesz,
Hozzácsatolom majd
Megmaradt tőkémhez,
Úgy, hogy ilyen formán
Vagy egy félmillióm
S még tíz fillérem lesz,
Kabala tíz fillér,
Melynek birtokában
Szívem új reménnyel
Újra bakkot rendez.
1912
