Tóth Árpád: EGYETEM NÓTA
EGYETEM NÓTA
Nem akarnék soká élni,
Azt szeretném csak megérni,
Hogy már egyszer, valahára
Mégis-mégis meglegyen
- Egyedem, begyedem -,
A debreceni egyetem!
Jaj, Istenem, milyen szép lesz,
Azt szeretném csak megérni,
Hogy már egyszer, valahára
Mégis-mégis meglegyen
- Egyedem, begyedem -,
A debreceni egyetem!
Jaj, Istenem, milyen szép lesz,
Nem leszek, csak hatszáz éves,
S Szoboszlóig lengedező
Körszakállam lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
A debreceni egyetem!
S Szoboszlóig lengedező
Körszakállam lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
A debreceni egyetem!
Tiz fillért én minden héten
Félre teszek gonddal, szépen,
Hogy sok millió forintos
Tőkém legyen én nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a finom egyetem.
Félre teszek gonddal, szépen,
Hogy sok millió forintos
Tőkém legyen én nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a finom egyetem.
Néha ugyan az busít még,
Hogy Debrecen eltűnik rég,
Hegyek nőnek a helyébe,
S vad erdők a hegyeken
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a csecse egyetem.
Hogy Debrecen eltűnik rég,
Hegyek nőnek a helyébe,
S vad erdők a hegyeken
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a csecse egyetem.
No de nem ijedek én meg,
Beállok majd remetének,
Jaj de finom, drága fényes
Remetelak lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Hogyha lesz egyáltalában
Debreceni egyetem!
Beállok majd remetének,
Jaj de finom, drága fényes
Remetelak lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Hogyha lesz egyáltalában
Debreceni egyetem!
1911
