Tóth Árpád: LEVÉL
LEVÉL
Tekintetes tanács,
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.
Ne hevítsék lelkét
Kolosszális vágyak,
Hogy az idegenek
Egykor még Debrecen
Csodájára járnak.
Kolosszális vágyak,
Hogy az idegenek
Egykor még Debrecen
Csodájára járnak.
Hogy azt a nagy tudást,
Ami bennünk görbed,
Ellessék - s a maguk
Részére hódítsák
Ezt az áldott földet.
Ami bennünk görbed,
Ellessék - s a maguk
Részére hódítsák
Ezt az áldott földet.
Hogy eret vágjanak
A nagy gondosságon,
Mitől minden polgár
Jólétben fürdik itt
A cívis határon.
A nagy gondosságon,
Mitől minden polgár
Jólétben fürdik itt
A cívis határon.
Mondom, a nyeregből
Jó lesz lejjebb szállni,
Mert hiszen Tek. Tanács
A szívből minden nap
Új csalódást vált ki.
Jó lesz lejjebb szállni,
Mert hiszen Tek. Tanács
A szívből minden nap
Új csalódást vált ki.
S elolvad reménye
Szalmája, szénája,
Mint a tisztelettel
S illő hódolattal
Alulírt jégpálya.
Szalmája, szénája,
Mint a tisztelettel
S illő hódolattal
Alulírt jégpálya.
1912
