Tóth Árpád: SZERÉN BETEG...
Szerénhez, ki oly finom és meleg,
Csak most kissé hasikája beteg,
És épp ezért csak bús rimekre ajz.
Lelked titkokkal zárt szomoru könyv,
A görcsös fájás, mint egy szörnyü ölyv
Csap gyomrocskádra, s néked nem virad.
Nem vigasztal, se víg hejehuja
Savanyu vagy, mint ecet és halál,
Jaj, az se melegít fel immár, bárha
Hátad támaszt már csupán ott talál.