Tóth Árpád: A BÁNAT MISZTÉRIUMA
A BÁNAT MISZTÉRIUMA
Testvérem, szenved a szíved?
Tövis közt kevés a rózsa?
Hull hűtlen rózsád? - ne bánjad!
Ha fáj is a tövis, de hívebb!
Tövis közt kevés a rózsa?
Hull hűtlen rózsád? - ne bánjad!
Ha fáj is a tövis, de hívebb!
Hull hűtlen rózsád? - ne bánjad!
Szeresd meg töviseid,
Szorítsd a szivedre őket,
Legjobb ölelő a Bánat.
Szeresd meg töviseid,
Szorítsd a szivedre őket,
Legjobb ölelő a Bánat.
Szorítsd a szivedre őket,
A hű Bánat visszaölel,
S kerúb-kézzel mutat
Igazabb eget és földet.
A hű Bánat visszaölel,
S kerúb-kézzel mutat
Igazabb eget és földet.
Kerúb-kézzel mutat
Szebb mélységet és távolt
Benned és rajtad kivül,
Az Istenhez visz utad.
Szebb mélységet és távolt
Benned és rajtad kivül,
Az Istenhez visz utad.
Benned és rajtad kivül
Bús mennyekbe vezet,
S örök titkok zsámolyán
Veled csöndben megül.
Bús mennyekbe vezet,
S örök titkok zsámolyán
Veled csöndben megül.
Örök titkok zsámolyán
Tört lelkekkel összeborulsz,
S távolról szomorú dal hí,
Holt csókok gyásza talán.
Tört lelkekkel összeborulsz,
S távolról szomorú dal hí,
Holt csókok gyásza talán.
Távolról szomorú dal hí,
Új kéjek búja talán,
Most születtek az égben,
S mennek a földre meghalni.
Új kéjek búja talán,
Most születtek az égben,
S mennek a földre meghalni.
Most születtek az égben,
De a föld csupa halál,
Ám jó az ős titkok ölét
Ölelve pihenni szépen.
De a föld csupa halál,
Ám jó az ős titkok ölét
Ölelve pihenni szépen.
Jó az ős titkok ölét
Ölelve sóhajtani, míg
Isten némán simogat,
S halk béke pereg föléd.
Ölelve sóhajtani, míg
Isten némán simogat,
S halk béke pereg föléd.
1920
