Tóth Árpád: A MARSON
Halló! de furcsa volt!
Elindultam a Marsba,
Hopp! hogy zuhant a Hold!
Szárnyán zengett a drót,
Amikor lecsavartam
A gravitációt.
Ó, jaj mire való?
Megjöttem, rőt hegyek közt
Lassan szitált a hó.
Körül a rozsdakék
Távolban újra láttam
Örökegy tengerét
S rajta a sok, szelíd
Csillag-reménytelenség
Kis pásztortüzeit.
Kószán és reszketeg
Üzent valami tört fény:
Tán Párizs lehetett?
Könnyei? nem tudom;
Már vissza se találtam
Gépemmel az uton.
Lehúztam csöndesen,
És reggelre meghaltam
Egy villamos hegyen.