Tóth Árpád: A VÉNÜLŐ FOLYAMNÁL
Fénnyel ragyogsz ma át a tiszta esten,
Mint néma partja közt aranylik resten
Az elkanyargó tropikus folyam.
Örvényed, szirtjeid mért is keressem?
A békült lélek int: immár szeressem
Mind, ami volt, - s halk sóhajom suhan:
Bárkáit vitte már vénülő hátad,
Te szent folyó, ó, nem vagy-é még fáradt?
Míg eljövend ama fekete csónak,
Lomha ladikja komor koporsómnak...