Tóth Árpád: ÁLDOTT LEGYEN
Ki közületek szerelembe bágyad,
S testével és édes, tüzes sóhajjal
Melengeti az árva férfi-vágyat.
S rejtett kamráin vak patkányok rágnak
De ti kússzatok bús fedélzetére,
Ragyogó koszorúnak, dús virágnak.
Hol elcsitul a szív romlott kazánja,
És megpihen virágokkal benőve...
Nyílt tengeren teng, és nincsen hazája.