Tóth Árpád: F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE
F. L. ÚRLEÁNY SÍRKÖVÉRE
I
Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról,
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.
S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk.
II
Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod,
S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.
S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után.
III
Megrontott tested már búsan rejti a mély sír,
Ám emléked örök kincse szivünk vigasza.
Ám emléked örök kincse szivünk vigasza.
1915
