Tóth Árpád: HAJÓ A DOKKBAN
HAJÓ A DOKKBAN
Vergődtem. Elég. Isten és ember sorsa,
Ne fájj! Csitt, Végtelen! Pihen a morzsa.
Ne fájj! Csitt, Végtelen! Pihen a morzsa.
Bejártam pár billió kilométert.
Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert.
Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert.
Itt ülök újra. Csukva a spalét.
Pipára gyújtok. Villanyfény. Jó a lét.
Pipára gyújtok. Villanyfény. Jó a lét.
A hű, vén kályha halkan duruzsol.
Azt hiszi, búsulok, és kuruzsol.
Azt hiszi, búsulok, és kuruzsol.
Főzi kamillaillatú dalát,
Mint torokfájós gyereknek a teát.
Mint torokfájós gyereknek a teát.
Szentimentális, de kedves cseléd.
Jól van. Hadd ülök hozzá közelébb.
Jól van. Hadd ülök hozzá közelébb.
Elfáradtam? De elfáradni jó.
A dokkban így pihen az otthagyott hajó.
A dokkban így pihen az otthagyott hajó.
Holnap tán újra indul. A setét
Kormányos megcsavarja jajduló kerekét.
Kormányos megcsavarja jajduló kerekét.
A kormányos! Ki tudja, most vadul hol mulat!
Vagy hol hallgat szörnyű parancsokat?
Vagy hol hallgat szörnyű parancsokat?
Ki tudja? De a gép addig boldogan áll.
S a kémény fáradt füstje szelíden szálldogál.
S a kémény fáradt füstje szelíden szálldogál.
1924
