Tóth Árpád: HÓFEHÉRKE
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.
Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
Szerelmem holt, virágos tetemét.
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.
Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,
S csendeskén sírjanak a halk rimek.