Tóth Árpád: KORA MÁRCIUSI NAPSUGÁR
Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,
- Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,
Egy alázatos, vak pajtásra lelt.
Súgott valamit, s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.