Tóth Árpád: Ó, ROMOK!
Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,
Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,
S aranylón felhőz a szelíd homok,
Járják a port, vörös bedekkerű
Finomka misszek, ó, a nagyszerű
Romok közt lelkem is elandalog -
Elküldöm lelkem: menj, ma légy turista,
Utad dús tájak s drága nők közt lengjen!
Jöjj vígan, majd a bús tagokba vissza,
S gyújts aranylámpást a sötétült szemben!