Tóth Árpád: OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.
A puszta fának lombja sincs,
- De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. -
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám