Tóth Árpád: PAJTÁS, IGYUNK...
PAJTÁS, IGYUNK...
Pajtás, igyunk, vad a világ,
De édes kert a szerelem,
Legyen ma társunk Bacchus úr
| Setét kohóju hámor, |
| S szelíd lugas a mámor, |
| S a rózsásfürtü Ámor! |
Ma még habzik minden pohár,
Ma még a föld angyalvilág,
Holnap minden letünt napunk
| Hogy mámor kincsét ossza, |
| Amelynek nincs gonossza, |
| Egy-egy komor Kanossza. |
Ma még szívünkben ég dicső
Hisszük, tövisbokornak is
S holnap setét káromkodás
| Eszmék szent égi kéje, |
| Terem szelíd fügéje, |
| A megváltás igéje. |
Hamar fakul a drága lomb,
Hamar zuhan a drága nap,
S a lánykéz is csak arra jó,
| Mely zöld reményszínt lenget, |
| Mely csiklándón melenget, |
| Hogy megsimítsd s elengedd. |
Bizony pajtás, rosszul van így,
Szemünk fényén ravatalok
S szivünk ütésén hallgatag
| És sose lesz tán jobban, |
| Üzenő fénye lobban, |
| Hantok jóshangja dobban. |
1919
