Tóth Árpád: RÍMES, FURCSA JÁTÉK
E rímes, furcsa játék,
Ó, zokog, bár negédes -
Fogadd szivedbe, édes!
Vérszínezi e verset,
Mint halvány őszi rózsa
Szirmát az őszi rozsda.
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked,
Csak ily borús zenéket.
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló...
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni, merre foszlott
A sok távíró-oszlop...
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakul porosra
A frakk vidám pirossa...
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok régi márvány...
Csodálni naplementét,
Vagy vinne halk fedélzet,
Hol a banános dél szebb...
Ó, mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak...
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képü banda:
S hegedük soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón,
Fejem öledbe hajtom.
Ringass: árva az árvát,
Így, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma...