Tóth Árpád: SZÁZ ÉV UTÁN
SZÁZ ÉV UTÁN
Vajda János emlékének
Zord Máglya! Vénhedt Tűz! Fanyar
Parázs és Keserű Korom!
Ki Lélek voltál - egy magyar
Költőnek lelke egykoron,
Parázs és Keserű Korom!
Ki Lélek voltál - egy magyar
Költőnek lelke egykoron,
Ó, lángolsz-e még valahol,
Túl az égi határokon,
Hol csak az üstökös lohol,
Mely más csillaggal nem rokon?
Túl az égi határokon,
Hol csak az üstökös lohol,
Mely más csillaggal nem rokon?
Vén, busa lélek, vajjon a
Fenséges, örök robogás
Magányán nem kisért soha
A régi, földi lobogás?
Fenséges, örök robogás
Magányán nem kisért soha
A régi, földi lobogás?
A barna erdő sohse hí?
A jaj, hitvány, és jaj, remek
Ginák szép, síma karjai
Feléd többé nem intenek?
A jaj, hitvány, és jaj, remek
Ginák szép, síma karjai
Feléd többé nem intenek?
Nem tűrnéd értük, újra, mind
Az őrületet és a bút?
A vad vágy édes szennyeit?
Hogy élni jó, bár élni rút?
Az őrületet és a bút?
A vad vágy édes szennyeit?
Hogy élni jó, bár élni rút?
Ki immár minden titkokat
Tudván tudsz, régi Kérdező!
Nézd, újra friss smaragdokat
Hazudik a harsány mező.
Tudván tudsz, régi Kérdező!
Nézd, újra friss smaragdokat
Hazudik a harsány mező.
Nézd - bár koldusan s betegen -,
Az Élet új táncot akar,
S a pesszimista éneken
- Volt-nincs - már túlugrik hamar.
Az Élet új táncot akar,
S a pesszimista éneken
- Volt-nincs - már túlugrik hamar.
Vagy így a jó? Szólj, zord Zsarát,
Százéves, sötétfényü Tűz!
Nem felelsz. Gőgöd sugarát
Ránk veted, s újra messze tűnsz...
Százéves, sötétfényü Tűz!
Nem felelsz. Gőgöd sugarát
Ránk veted, s újra messze tűnsz...
1926
