Tóth Árpád: SZÉDÜLET
Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
A színek selymét és a hangok ércét
Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.
Még sejtettem a süllyedő jelent,
Egy kósza inger jött, de már nem érzék,
Felfogták még, s nem tudták, mit jelent.
Szelíd csoportban tündérképre váltan
Leányok néztek rám - vagy rózsatők?
S körültem csöndesen táncolni kezdtek
Nőszagu rózsák s rózsaszagu nők.