Tóth Árpád: A CSALOGÁNYHOZ
Rejt, esti néma erdőn nyögdelőt,
S új szívet adsz, reményekkel telőt,
Míg Májust táncra Hórák serge csalja;
Nap-altató, lágy nótád aki hallja
Friss tavaszon, rút kakukszó előtt,
Szerelme győz! - Oh, ha ily bűverőt
Láncolt dalodhoz Juppiter hatalma,
Zengj nékem is, míg a zord bú-madár
Nem búg bal-jóslást a közel csalitban;
Ne késs megint, mint annyi éve már,
Mikor szavad, - oh, mért? - hiába híttam!
Múzsa vagy Ámor, ki nyomodba jár,
Jöjjön már! Várom! Szívem íme itt van!