Tóth Árpád: A FÁJDALOM ALKIMIÁJA
A FÁJDALOM ALKIMIÁJA
Charles Baudelaire
Van, ki lelke fényébe zár,
Óh, Természet! s van, aki gyászba;
Mi egynek: holtak síri háza,
Másiknak: élet és sugár!
Óh, Természet! s van, aki gyászba;
Mi egynek: holtak síri háza,
Másiknak: élet és sugár!
Titkos Hermes! reám is szállott
Varázsod, s adsz bús borzadást,
Olyanná tettél, mint Midást,
A legbúsabb aranycsinálót;
Varázsod, s adsz bús borzadást,
Olyanná tettél, mint Midást,
A legbúsabb aranycsinálót;
Aranyat vassá ront kezem,
Az édent pokollá teszem;
Nekem már, hogyha felleg indul,
Az édent pokollá teszem;
Nekem már, hogyha felleg indul,
Drága holtak leple leszen,
S hol az ég alja istenin gyúl,
Nagy sírt rakok fel álmaimbul.
S hol az ég alja istenin gyúl,
Nagy sírt rakok fel álmaimbul.
