Tóth Árpád: A FÖLDMÍVES CSONTVÁZ
- Rakpartokon, hol por temet
Sok-sok avitt könyvtetemet,
S alusznak vén múmiaképpen -,
Mikben vén mesterek tudása
Él, és noha bús dolgok mása
Mind, a Szépséggel is rokon,
Kél bennünk titkos borzadás -,
Hogy földmíves módjára ás
Rajtuk a Csontváz s Nyúzott Ember.
Bús, nyűtt kedvű paraszti horda,
Míg megfeszül csigolya s borda,
S görnyednek a gyalult tagok,
Mily fukar aratást csikar
Munkátok, s mily búzát takar?
Mily úrnak? és micsoda csűrbe?
Vad és nyílt szimbólumaképpen!)
Mutatni, hogy a sír gödrében
Sincs nyugvás -, hogy hazug ez is?
S minden, a Halál is csaló?
S hogy jaj! majd örökkévaló
Robotban, míg elénkbe tárul
Ott is, makacs rögöt kell törnünk
S talpunk véresre felgyötörnünk
A lomha ásók vasfokán?