Tóth Árpád: A HAJ
A HAJ
Charles Baudelaire
Óh, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra rengvén!
Óh, fürtök! illatok! Rest súllyal reszketők!
Óh, mámor! E hajat, az alkóv esti enyhén,
Emlékrajt kelteni, mely szunnyad benne renyhén,
Ím légbe lengetem, mint drága keszkenőt!
Óh, fürtök! illatok! Rest súllyal reszketők!
Óh, mámor! E hajat, az alkóv esti enyhén,
Emlékrajt kelteni, mely szunnyad benne renyhén,
Ím légbe lengetem, mint drága keszkenőt!
A lázas Áfrika s bús Ázsia, a lomha,
Egész tűnő világ, mely messzi múl búsan,
Piheg mélyebben itt, óh, illatok vadonja!
S mint mások szellemét a ringó zene vonja,
Enyém, én édesem, párfőmödön suhan.
Egész tűnő világ, mely messzi múl búsan,
Piheg mélyebben itt, óh, illatok vadonja!
S mint mások szellemét a ringó zene vonja,
Enyém, én édesem, párfőmödön suhan.
S már mennék, hol telibb nedvű a lomb s az ember,
S kábult bőrükre az örök, hő nyár csorog -,
Erős, font hajtömeg! velem habként te lengj el,
Beléd fénylő csodák rejtvék, te ében-tenger,
Vitorlák, evezők, fáklyák és árbocok:
S kábult bőrükre az örök, hő nyár csorog -,
Erős, font hajtömeg! velem habként te lengj el,
Beléd fénylő csodák rejtvék, te ében-tenger,
Vitorlák, evezők, fáklyák és árbocok:
Egy zengő kikötő, hol bő tivornya vár rám,
Szagok, lármák, szinek: csupa dús nedvü bor!
Lengő hajók alatt a víz arany meg márvány,
S nagy árbockarjukat nyujtják, ölelni tárván
A szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr.
Szagok, lármák, szinek: csupa dús nedvü bor!
Lengő hajók alatt a víz arany meg márvány,
S nagy árbockarjukat nyujtják, ölelni tárván
A szent, dicső eget, mely reszket egyre s forr.
Részeg főm e setét haj-óceánba rejtem,
Melyben bezárva él a másik óceán,
S míg hintázó habok becézik úri lelkem,
Termékeny lustaság! szelíd öledre leltem,
Végtelen ringatóm, balzsamos nyoszolyám!
Melyben bezárva él a másik óceán,
S míg hintázó habok becézik úri lelkem,
Termékeny lustaság! szelíd öledre leltem,
Végtelen ringatóm, balzsamos nyoszolyám!
Óh, kék haj sátora, kék éjszakából verve,
Átfogsz, s akkor te vagy a tág, kerek azúr -,
Kígyós hullámaid pelyhes partján heverve
Tömör, hő illatok kábítanak keverve:
A kókusz, pézsma és kátrány nyers szaga szúr.
Átfogsz, s akkor te vagy a tág, kerek azúr -,
Kígyós hullámaid pelyhes partján heverve
Tömör, hő illatok kábítanak keverve:
A kókusz, pézsma és kátrány nyers szaga szúr.
Még, még! örökre így! e nagy, nehéz sörénybe
Hadd hintem gyöngy, rubin és zafir záporát,
Hogy mindig úr legyen fölötted kéjem kénye!
S te légy oázisom s a bő-kortyú edény te,
Melyből mohón nyelem az emlékek borát!
Hadd hintem gyöngy, rubin és zafir záporát,
Hogy mindig úr legyen fölötted kéjem kénye!
S te légy oázisom s a bő-kortyú edény te,
Melyből mohón nyelem az emlékek borát!
