Tóth Árpád: A HOLD BALLADÁJA
A torony sárgaszin
Hegyében
Ült, mint a pont az i-n.
Egy bús kéz föld iránt,
S lenget,
S szemközt s profilba ránt?
Vagy egy álcás cherub
Les le:
És sárga maszkja rút?
S mint egy nincs-lábu pók,
Mennél,
S gurulsz csak, rest pufók?
Vén óraszerkezet?
S hogy kongass,
Pokol lesi neszed?
Néz mutatódra s vár:
A súlyos,
Örök kín múl-e már?
Mikor, kormos korong,
Apadva
Véknyulsz, s félhold borong?
A múlt éjjel? Talán
Egy zord ág
Egy szúrós ormu fán?
S megtámasztád fakón
A szarvad
A rácsos ablakon...
Oh, szőke Phébe! Dúlt
És drága
Tested tengerbe hullt.
S a homlok bús ivén
A karcot -,
Mily hervadt vagy, s mi vén...
A tegzes égi szűz,
Ki serken
És karcsu gímet űz?
S a mogyorós berek!
Diána!
S a víg agár-sereg?
Szédítő szirttetőn
Zörg-e
Lépted, közelgetőn?
Réten s völgy s halmon át
Hajtva
A futó lakomát...
S már lábad vízbe lép,
S az estben
Egy ifjú megles ép...
S egy pásztor ajka vár,
S e szájra
Lecsapsz, mint halk madár...
De emlékünkbe még
Szerelmed,
Ím, lásd ifjultan ég!
Oh, légy örökre már
Áldva,
Járj telve, fogyva bár!
Nyájak vén őrei,
Míg lompos
Ebük orcádra rí...
Nagy, halk faház halad,
Ringva
A tiszta ég alatt...
Bokáin berken át
Lengve
S dudolva víg danát...
Lesvén hűs kék szemed
Kedvét,
Ormótlan ing s remeg...
Ha az est rám borul,
Ím én is
Itt űlök jámborul,
A torony sárgaszin
Hegyében
Ülsz, mint a pont az i-n...