Tóth Árpád: A KÖNNYEK KÚTJA

Teljes szövegű keresés

A KÖNNYEK KÚTJA
 
Arthur O' Shaugnessy
 
Vad síkokon s zord ormokon át
Járjuk a búknak e földi honát:
Ma s holnap is újra, sok árva nomád,
S tán éveken át visz ez az út,
Ám mikor immár csügged a szív,
S törve, gyötörve bús ere vív,
Eljut a helyre, hol hullani hív
Könnyet a Könnyvizü Kút.
 
Drága, szelíd hely ez, űli homály,
S mind csupa bús, aki erre talál,
Már neki mindegy a lét s a halál,
S gondja, reménye lehullt -,
Itt ciprusos árnyak ezüst raja leng,
Bús szobrok alakja fájva dereng,
De csengve a csendbe, mely erre mereng,
Csillog a Könnyvizü Kút.
 
És árad s nem fárad a halk szavu zaj,
És zengve is enyhe a gyenge moraj:
Ha hallja, kit űz vala szívbeli baj,
Már innen válni se tud,
Már szóra se rezdül a gége,
Térdre parancsol a béke,
S bomlik a búk puha féke,
Mert itt ez a Könnyvizü Kút.
 
S jobban a víz ive csobban,
Égre zenél magasodtan,
Vissza lehullva azonban
Hangja a szívbe lefut -,
Áldva e kút csodaképpen:
Túl sikon és meredélyen
Sírni hajolsz le te mélyen,
S arcod a vízre borult.
 
Ám amig itt leborulva heversz
S halni se mersz, és élni se mersz,
S terveket, álmokat őröl a perc,
S minden a semmibe fúlt -,
Hajh, száll azalatt és illan a lét,
S nem fordul a zord nép arca feléd,
Nem bánja, hogy útadat eltereléd,
S hogy szörnyű nehéz az az út...
 
Ám te ne adj a közönyre! tovább
Nyomja csak arcod az enyhe mohát,
Míg fürtöd a földre alél; sohse bánd,
Hogy zord a világ s nyomorult -,
Hisz íme, körülted a hűs szavu csend,
És mind a ború, mely a tájra leleng,
S a felleg is ím, amely erre kereng,
Testvérül öleli búd.
 
Gyenge levél ha lebókol,
Véld: szelid ajk, aki csókol,
Véld, hogy a hajdani jókról
Halkan üzen ma a múlt -,
Gyenge madárka ha selypit,
Véld puha szók puha selymit,
Míg zúgva a könny vize lejt itt,
S duzzad a Könnyvizü Kút...
 
Mert gyűlnek s nem hűlnek a könnyek,
Gyűlnek erős, vad özönnek,
S mind a helyekre lejönnek,
Hol gond vala úr s tunya búk, -
Szerte a földre omolnak,
S nincs azután ma, se holnap
S nincs oly erő, ki dacolhat:
Ellep a Könnyvizü Kút!
 
És nagy lesz és vad lesz e tenger,
Zúgva egekbe eseng fel,
Óh, mindaz a könny, amit ember
Sírt, hova foly, hova jut?
Öröklét! várja-e réved
Könnyárját százezer évnek?
Óh, Uram! tárd ki szegénynek
Szíved, a drága kaput!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages