Tóth Árpád: A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE
A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE
Arthur Rimbaud
Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ú! kék Ó! - csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
Csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
Csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
Halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ú!: - az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca,
Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok tánca
A békés homlokon, mit alkimia tép föl -,
Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok tánca
A békés homlokon, mit alkimia tép föl -,
Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!
És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!
