Tóth Árpád: A TÁNCOS KÍGYÓ
Ha halkszinü fényt
Szép tested tiszta bőre ont rám,
Ég csillagaként!
S szaga csupa bú,
És árad, mint nagy, kósza tenger,
Kék s barna habú,
Friss hajnali szél,
Kalandos kedvvel lengni rajta
Csodatájra kél.
Se vidám, se zord,
Ékszer, melynek arany s vas-része
Hüs elegybe forrt.
Lomhán, szabadon,
Minthogyha bűvölt kígyó ringna
A varázsboton.
Halk súly le-leránt,
Bókol, mint bájjal hogyha billeg
Kölyök-elefánt.
A habok viszik,
S ring, vásznát jobbra-balra bontva,
Egész a vizig.
Zuhogva fakad,
Ha olvad ínyed tiszta nedve
S elönti fogad,
Fanyar csodabor!
Olvadt menny! mely szivembe égi
Tüzeket sodor!