Tóth Árpád: A ZENE
Hűs égbe sodorva,
Vagyok, tág éteren vagy ködplafon alatt,
Hab kósza bitorja.
Akár a vitorla,
Megtiprom a torló, hátas hullámokat,
Bár éj fedi sorra;
Fájdalmai járnak;
Vihar és forgatag s lágy szél, lebegni jó,
Visznek. - Máskor a mély, mint vad kinom fagyott,
Nagy tükre ragyog!