Tóth Árpád: AZ EMBER ÉS A TENGER

Teljes szövegű keresés

AZ EMBER ÉS A TENGER
 
Charles Baudelaire
 
Szabadság embere, tengert imádni hű!
Szeresd csak! tükröd ő, hullámzó végtelenje
Minthogyha parttalan, bús lelked képe lenne,
S ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű.
 
Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel,
Szem és kar rásimul, s felejti már saját
Háborgását szived, figyelve s zaját,
Mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel.
 
Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg;
Ember, örvényeid kinek van mérni ónja?
Tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja?
A meghitt titkokat irígyen őrzitek.
 
És mégis, míg a vén századok tűnni térnek,
Kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll,
Jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál,
Óh, örök birkózók, óh, vad dacú fivérek!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages