Tóth Árpád: AZ ÓRA
AZ ÓRA
Charles Baudelaire
Óh, jaj, az óra! zord, baljós, kegyetlen isten!
Ujjával fenyeget, s: "Emlékezz!" - egyre int: -
"Száll már a rezge kín ijedt szivedre, mint
Cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen;
Ujjával fenyeget, s: "Emlékezz!" - egyre int: -
"Száll már a rezge kín ijedt szivedre, mint
Cél-lap felé a nyíl, hogy rád halált röpítsen;
A páratestü Kéj maholnap messzi vész,
Mint színfalak mögé a nimfák illanása,
S nagyot harap a lét minden kis villanása
Az üdvből, mely tiéd, amíg a földön élsz.
Mint színfalak mögé a nimfák illanása,
S nagyot harap a lét minden kis villanása
Az üdvből, mely tiéd, amíg a földön élsz.
Háromezerszer és hatszázszor minden órán
A Másodperc susog: ,Emlékezz!' -, s fába hullt
Szúként perceg a Ma: ,Már én vagyok a Múlt,
S kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván.'
A Másodperc susog: ,Emlékezz!' -, s fába hullt
Szúként perceg a Ma: ,Már én vagyok a Múlt,
S kiszívtam életed, rút csáppal rájaforrván.'
Remember! Emlékezz! siess! Esto memor!
(Lásd, minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!)
A perc mind dús erő, aranyló gyomru bánya,
Veszni szemert se hagyj, ó, halandó botor!
(Lásd, minden nyelvre zeng érctorkom tudománya!)
A perc mind dús erő, aranyló gyomru bánya,
Veszni szemert se hagyj, ó, halandó botor!
Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra
A játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz! - ez a rend!
A nap száll; nő az éj; Emlékezz! - odalent
Örök szomjú a mély; pereg a homokóra.
A játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz! - ez a rend!
A nap száll; nő az éj; Emlékezz! - odalent
Örök szomjú a mély; pereg a homokóra.
Pár perc, s tovább kegyes Véletlened se vár;
Arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta,
S még a Bűnbánat is (óh, bús, utolsó Csárda!)
Mind így szól: vén bolond! halj meg, későre jár!"
Arád, a szent Erény, kin szűz maradt a párta,
S még a Bűnbánat is (óh, bús, utolsó Csárda!)
Mind így szól: vén bolond! halj meg, későre jár!"
