Tóth Árpád: EGY MALABÁR NŐHÖZ
EGY MALABÁR NŐHÖZ
Charles Baudelaire
Lábad, akár kezed, finom, s a legfehérebb
Irígy csípőket is nagy csípőddel feléred;
Értő müvésznek a te tested enyhe, szép,
Bársonyos nagy szemed bőrödnél feketébb.
Hol Isten alkotott, a forró, kék vidéken
Dolgod ügyelni, hogy urad pipája égjen,
Palackra szedni az illatos, friss vizet,
Űzni a szúnyogot, ha az ágynál zizeg,
S menni, ha zenditi a hajnal a platánfát,
Bazárba, s venni ott ananászt és banánát.
Egész nap meztelen lábbal jársz szabadon,
Míg régi, idegen dallam zsong ajkadon;
S ha szállni látod a skárlátköpenyü estet,
Gyékényes ágyadon szelíden dől le tested,
Álmod úgy leng körül, mint víg kolibrihad,
S mindíg virágos és bűbájos, mint magad.
Boldog gyerek! Miért vágyol bús frank hazánkba,
Hol a sürű lakóst a szenvedés kaszálja?
Mi vonz, hogy sorsodat vad matrózkarra bízd,
S itthagyd örökre a sok kedves tamariszt?
Tested, melyet csupán félig takar a lenge
Muszlín, a hó s a dér honában dideregne,
Visszasírnád a tűnt, édes, szabad időt,
Ha a barbár füző börtönözné csipőd,
S kenyérért kellene tallóznod a galád sárt,
Idegen illatú bájakkal csapni vásárt,
Míg lesné bús szemed a szennyes ködön át
A messzi kókuszok szétrezgő fantomát!
Irígy csípőket is nagy csípőddel feléred;
Értő müvésznek a te tested enyhe, szép,
Bársonyos nagy szemed bőrödnél feketébb.
Hol Isten alkotott, a forró, kék vidéken
Dolgod ügyelni, hogy urad pipája égjen,
Palackra szedni az illatos, friss vizet,
Űzni a szúnyogot, ha az ágynál zizeg,
S menni, ha zenditi a hajnal a platánfát,
Bazárba, s venni ott ananászt és banánát.
Egész nap meztelen lábbal jársz szabadon,
Míg régi, idegen dallam zsong ajkadon;
S ha szállni látod a skárlátköpenyü estet,
Gyékényes ágyadon szelíden dől le tested,
Álmod úgy leng körül, mint víg kolibrihad,
S mindíg virágos és bűbájos, mint magad.
Boldog gyerek! Miért vágyol bús frank hazánkba,
Hol a sürű lakóst a szenvedés kaszálja?
Mi vonz, hogy sorsodat vad matrózkarra bízd,
S itthagyd örökre a sok kedves tamariszt?
Tested, melyet csupán félig takar a lenge
Muszlín, a hó s a dér honában dideregne,
Visszasírnád a tűnt, édes, szabad időt,
Ha a barbár füző börtönözné csipőd,
S kenyérért kellene tallóznod a galád sárt,
Idegen illatú bájakkal csapni vásárt,
Míg lesné bús szemed a szennyes ködön át
A messzi kókuszok szétrezgő fantomát!
