Tóth Árpád: ÓDA A NYUGATI SZÉLHEZ
ÓDA A NYUGATI SZÉLHEZ
Percy Bysshe Shelley
1
Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló űzne szellemrajt, szalad
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló űzne szellemrajt, szalad
A sárga s éjszín s lázpiros csoport:
A pestises lombok holt népe - Te,
Kinek szekere téli sutba hord
A pestises lombok holt népe - Te,
Kinek szekere téli sutba hord
Sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le,
Aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele
Aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele
Megint kürtjébe fú, s riad a föld,
S édes bimbónyáj legel a napon,
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;
S édes bimbónyáj legel a napon,
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;
Vad Szellem! szálló, élő mozgalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!
2
Te, kinek - míg az ég reng - áramán
Omló felhő, mint hullt lomb, andalog,
Hullatja busa ág: Menny s Óceán,
Omló felhő, mint hullt lomb, andalog,
Hullatja busa ág: Menny s Óceán,
S zápor zuhan s villám, bús angyalok,
S kibomlik már kék útad tág legén,
Mint vad menád-haj, s szikrázik s lobog
S kibomlik már kék útad tág legén,
Mint vad menád-haj, s szikrázik s lobog
Az ég aljától, hol kihúnyt a fény,
Az ég ormáig a közelgető
Vihar sörénye! - Óh, Te, a szegény
Az ég ormáig a közelgető
Vihar sörénye! - Óh, Te, a szegény
Év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető
Gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
Borul körül, s bús boltját reszkető
Gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
Borul körül, s bús boltját reszkető
Páráid terhelik, s a hűs falon
Vak víz s tűz s jég tör át! - oh, halld dalom!
Vak víz s tűz s jég tör át! - oh, halld dalom!
3
Ki felvered nyár-álmából a kék
Földközi Tengert, mely lustán pihen
Kristályos habverés közt fekve rég
Földközi Tengert, mely lustán pihen
Kristályos habverés közt fekve rég
Habkő fokoknál, Baiae öbliben,
S álmában agg kastélyok tornya ring
A hab sürűbb napfényén égve lenn,
S álmában agg kastélyok tornya ring
A hab sürűbb napfényén égve lenn,
S azúr moszat s virág lepi be mind,
Oly szép, hogy festve sem szebb - óh, te Szél,
Ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing,
Oly szép, hogy festve sem szebb - óh, te Szél,
Ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing,
S fenékig nyílik, s látszik lent a mély
Tenger-virág, s mit az iszap bevon:
A vízi vak lomb, mely zöldelni fél,
Tenger-virág, s mit az iszap bevon:
A vízi vak lomb, mely zöldelni fél,
Mert hangod csupa sápadt borzalom,
Melytől remeg s széthull - óh, halld dalom!
Melytől remeg s széthull - óh, halld dalom!
4
Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart,
Vagy felhő, szárnyaid közt lengeni,
Vagy hullám, mely bár zúgasd és kavard,
Vagy felhő, szárnyaid közt lengeni,
Vagy hullám, mely bár zúgasd és kavard,
Szabad, majdnem miként Te, s adsz neki
Erőt, erős Úr! - vagy ha csak kora
Kamaszidőmnek térne gyermeki
Erőt, erős Úr! - vagy ha csak kora
Kamaszidőmnek térne gyermeki
Víg lelke vissza, óh, ég vándora! -
Midőn társad valék s hivém: elér
A lélek s túlröpül - óh, tán soha
Midőn társad valék s hivém: elér
A lélek s túlröpül - óh, tán soha
Nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
Ragadj el hab, felhő vagy lomb gyanánt,
Mert tövisekre buktam, s hull a vér,
Ragadj el hab, felhő vagy lomb gyanánt,
Mert tövisekre buktam, s hull a vér,
S zord órák súlya húz, s lánccal fon át,
Lelked szabad, vad, büszke rokonát!
Lelked szabad, vad, büszke rokonát!
5
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
Lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
Dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord
Tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
Tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
Mint oltatlan tűzhelyről a parázs
Röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
Röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
Kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél,
Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
