Tóth Árpád: SPLEEN
SPLEEN
Charles Baudelaire
Vagyok király, kinek földjén eső pereg,
Dús, ám erőtlen úr, ifjú s nagyon öreg,
Kinek hopmesterek bókját lenézi gúnyja,
Kutyáit és egyéb jószágát rendre unja.
Nem mulatság neki a sólyom és a vad,
S haldokló népe sem a balkonok alatt.
E kegyetlen beteg arcát kedvenc bolondja
Fel nem deríti, bár víg balladáit ontja;
Liljomos fekhelye már ravatalra vál,
S ki minden herceget gyönyörűnek talál,
A sok udvari hölgy ledér-ruhás csapatja
Mosolyra már e bús váz-ifjat nem kapatja.
Az alkimista, ki aranyt csinál neki,
A bajt, mely benne ront, nem olvaszthatta ki,
S ha régi római vérfürdőt rendelt néki,
Melytől sok agg király áhítoz újra égni,
Az sem fűthette át e béna tetemet,
Melyben a Léthe zöld vize foly vér helyett.
Dús, ám erőtlen úr, ifjú s nagyon öreg,
Kinek hopmesterek bókját lenézi gúnyja,
Kutyáit és egyéb jószágát rendre unja.
Nem mulatság neki a sólyom és a vad,
S haldokló népe sem a balkonok alatt.
E kegyetlen beteg arcát kedvenc bolondja
Fel nem deríti, bár víg balladáit ontja;
Liljomos fekhelye már ravatalra vál,
S ki minden herceget gyönyörűnek talál,
A sok udvari hölgy ledér-ruhás csapatja
Mosolyra már e bús váz-ifjat nem kapatja.
Az alkimista, ki aranyt csinál neki,
A bajt, mely benne ront, nem olvaszthatta ki,
S ha régi római vérfürdőt rendelt néki,
Melytől sok agg király áhítoz újra égni,
Az sem fűthette át e béna tetemet,
Melyben a Léthe zöld vize foly vér helyett.
