Tóth Árpád: TÉKOZLÓK
Télvízen egy szobában, s az is csak holmi kamra,
Macskák gót gajdja közt, amint körül a lomra
Világító szemük villogva kerekűl -,
Éhkoppot tűrni hosszan, akár a csiga gyomra,
S mint búsképű majomnép görbedni nyugalomra,
Mely reggel napba ásít, s hónaljt vakarva gyűl -,
Avittas, régi rongyot akasztani nyakunkba,
Mely így fordítva paplan, amúgy fordítva bunda -,
Pár garasért az istent, s bőréből majd kibú -:
Hajh, csak így jár az ember, ha tékozló fiú...