Tóth Árpád: VERS HONORÉ DAUMIER ARCKÉPÉRE
VERS HONORÉ DAUMIER ARCKÉPÉRE
Charles Baudelaire
Kinek ma arcképét ajánlom,
S ki, míg finom műélvet ad,
Tanít: nevetni önmagad -,
Egy bölcs az, olvasó barátom,
S ki, míg finom műélvet ad,
Tanít: nevetni önmagad -,
Egy bölcs az, olvasó barátom,
A gúny és szatira hive,
De az erő, mellyel lefesti
A Bűnt, a furcsa torzképesdi,
Azt hirdeti, szép a szive.
De az erő, mellyel lefesti
A Bűnt, a furcsa torzképesdi,
Azt hirdeti, szép a szive.
Nevetése nem a Mefisztó
Vagy Melmót fintorára ráng,
Nem fűti alektói láng,
Mely megdermeszt, akármily izzó.
Vagy Melmót fintorára ráng,
Nem fűti alektói láng,
Mely megdermeszt, akármily izzó.
Ezek kacaja, jaj, tele
Bús átokkal, gyötörve éles -,
Az övé fénylő, üde, széles,
S mintegy jósága dús jele!
Bús átokkal, gyötörve éles -,
Az övé fénylő, üde, széles,
S mintegy jósága dús jele!
