Vajda János: Ebéd után
Ebéd után
Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)
S most könnyedén pöfékelek;
A fapadon végignyujtózkodom,
A világról beszélgetek.
S most könnyedén pöfékelek;
A fapadon végignyujtózkodom,
A világról beszélgetek.
Most a földet úgy meghányom-vetem,
Még csillagot is rugatok vele,
A nagy nap mellett úgy elvágtatok,
Hogy összetörik lőcse, tengelye...
Még csillagot is rugatok vele,
A nagy nap mellett úgy elvágtatok,
Hogy összetörik lőcse, tengelye...
Úgy van; most én is gazdag úr vagyok
(Mig újra nem éhezem);
A lábaim csak úgy lógázgatom,
Az orromat füstölgetem.
(Mig újra nem éhezem);
A lábaim csak úgy lógázgatom,
Az orromat füstölgetem.
Köznapi tárgyról verset faragok,
- Egetverő nagy gondolat,
Dicsőség, ősi hír, hősköltemény
Mai világban nem divat!
- Egetverő nagy gondolat,
Dicsőség, ősi hír, hősköltemény
Mai világban nem divat!
Hja, a dicsőség és az ősi hír
Fényes ma még, mert elkopott;
A vitézség ragyogó ködmenét
Megette a moly, - elfogyott.
Fényes ma még, mert elkopott;
A vitézség ragyogó ködmenét
Megette a moly, - elfogyott.
Hát a barátság, hazaszeretet
S a szerelem istenei?
Élnek még vajjon? - élnek biz azok:
A festő lefestegeti...
S a szerelem istenei?
Élnek még vajjon? - élnek biz azok:
A festő lefestegeti...
Hát meghalt a dicsőség és a hír?!
- Szárazbetegség ölte el!
A költészet szép özvegyasszonya
Énekszóval temette el.
- Szárazbetegség ölte el!
A költészet szép özvegyasszonya
Énekszóval temette el.
Gyászolja ez mai napiglan is;
Magamfélék is siratták,
Még én böjtőltem is;... de mindezért
Fülét se rázza a világ!...
Magamfélék is siratták,
Még én böjtőltem is;... de mindezért
Fülét se rázza a világ!...
Valóban és én oly bolond legyek,
Mártírrá tegyem magamat?
Kiéhezem, míg így töprenkedem,
Tovább lógázom lábamat.
Mártírrá tegyem magamat?
Kiéhezem, míg így töprenkedem,
Tovább lógázom lábamat.
Talán efféle könnyű dologért
Hálásabbak az emberek,
Minthogyha holmi hazaszeretet-
És hírről énekelgetek!...
Hálásabbak az emberek,
Minthogyha holmi hazaszeretet-
És hírről énekelgetek!...
