Vajda János: Dalok
Dalok
I
Ki álmomban megjelensz, és
Fölriasztasz nyughelyemről,
Hogy rohanva meneküljek
Szépségednek képzetétől, -
S kiérjek bár a világból,
Képedet én ott is látom,
E kegyetlen üldözésért
Lesz-é megjutalmazásom?
Fölriasztasz nyughelyemről,
Hogy rohanva meneküljek
Szépségednek képzetétől, -
S kiérjek bár a világból,
Képedet én ott is látom,
E kegyetlen üldözésért
Lesz-é megjutalmazásom?
Szemed fénye gonoszabb, mint
A temető bolygó fénye,
Legalább hátul kísért ez,
S van menekvés még előle.
Forduljak bár jobbra, balra,
Szép szemed előttem látom: -
E szándékos kínozásért
Mi jutalmam lesz, virágom?
A temető bolygó fénye,
Legalább hátul kísért ez,
S van menekvés még előle.
Forduljak bár jobbra, balra,
Szép szemed előttem látom: -
E szándékos kínozásért
Mi jutalmam lesz, virágom?
Ki nappalom rövidíted,
Mintha időmet rabolnád;
Végtelen hosszúra nyujtod -
Virrasztásim éjszakáját.
Nálad mulat tán a hajnal,
Néha oly hiába várom, -
E mondhatlan szenvedésért
Lesz-é jutalmam, virágom?...
Mintha időmet rabolnád;
Végtelen hosszúra nyujtod -
Virrasztásim éjszakáját.
Nálad mulat tán a hajnal,
Néha oly hiába várom, -
E mondhatlan szenvedésért
Lesz-é jutalmam, virágom?...
II
Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Vakmerő vágy vészbeomló
Gyors Niagarája...
Titkon égő indulatnak
Féke, szép szemérem,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Hagyjatok el engem!...
Lobogó vad lángja,
Vakmerő vágy vészbeomló
Gyors Niagarája...
Titkon égő indulatnak
Féke, szép szemérem,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Hagyjatok el engem!...
Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Aranyat festő az égnek
Sötét borújára.
Vakmerő vágy, gyöngybúvárom
A veszélyek örvényében,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Ne hagyjatok engem!...
Lobogó vad lángja,
Aranyat festő az égnek
Sötét borújára.
Vakmerő vágy, gyöngybúvárom
A veszélyek örvényében,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Ne hagyjatok engem!...
III
Hova fér e tenger érzés
Egy ember-kebelben?
Tenger! - még ez mi parányi!
Csak egy csöppnek érzem,
Mi vagy hát te szerelemnek
Érzelemvilága!
Te vagy-é a levegő-ég,
Melynek nincs határa.
Körülvevő és fenntartó
Az egész világot, -
Melyet még a költő és bölcs
Ki nem magyarázott?!...
Egy ember-kebelben?
Tenger! - még ez mi parányi!
Csak egy csöppnek érzem,
Mi vagy hát te szerelemnek
Érzelemvilága!
Te vagy-é a levegő-ég,
Melynek nincs határa.
Körülvevő és fenntartó
Az egész világot, -
Melyet még a költő és bölcs
Ki nem magyarázott?!...
