Vajda János: Az erdőben
Kisgyerek koromban,
Hajadonfővel mezítláb...
Milyen boldog voltam!
Csak egy miljom vágy volt,
Egy nap mind beteljesült, mind!
Semmisem hibázott.
Kihúztam a házból:
Bicskát, aranyrézsarkantyút
Venni a babkártól.
Minden a bozótban,
Tarka szárnyú szitakötő
Után iramodtam.
Éppen el nem értem,
Száz pillét fogtam helyette
Kis kopolya-szélen.
Milyen boldog voltam,
Boldog... hej még akkor én azt
Nem hittem, gondoltam:
Egy vágy lesz szivemben
Égetőbb, mindent igérő,
S teljesülhetetlen...
Olyan pillangóra,
Aki után szaladnom is
- Szemtelenség volna!...