Vajda János: Jó Bohó Peti
Aki áldja! derék legény.
Szeretnek engem a lányok!
Minden egyéb, tudományok -
Haszontalan bolondságok.
(Mire? - ugyan magam se t'om.)
Büszkének tart s hizelg nékem
A legnagyobb ellenségem.
( -Veszi is a hasznát bőven!)
Egymást kővel hajigálja.
Én vagyok a jó keresztény:
Aki kővel hajit felém,
Jó kenyérrel dobálom én.
Irmagul csak bennem tart még.
Gyáva fondor, ha megsérte,
Jó szót adjon, s ha baj érte,
Kiontom a vérem érte!
Én vagyok csak nagy uraság.
Nem számolok, nem dolgozom;
Pénzemet is, ha van, bizony,
Hadd cipelje, másra bizom.
Ügybajos parancsolással?
Hajduságtól iszonyodom,
Magamra se legyen gondom,
Fogadok, ki parancsoljon!
Én vagyok valódi bolond.
Valahány nép, mind szünetlen
- Nem hiába tökéletlen -
Magával elégedetlen.
Ugyan nem hisznek egymásnak.
Becsületeshez úgy illik:
Ha ezerszer rá is szedik,
Mégis szentül higyjen mindig.
Pedig zsebét tele érzi,
Nekem hej az üres ugyan,
De hitem, reménységem van
Olyan, hogy - kifogyhatatlan!
Sarkantyúm pöng - hejje-hujja!
Akinek nincs, irigyelje,
Én magammal, aki lelke!
De meg vagyok elégedve!
De ha bú ér, annál jobban!
Már nekem ez a szokásom,
Azért ha baj ér, se bánom,
Igy élem én a világom!