Vajda János: Székesfehérvárott
Az Árpádok laktak?
Ez a hamva leviharzott
Nyolc, kilenc századnak?
Itt még romja sincsen.
Képe a mulandóságnak!
Hamu és por minden.
Ez utcákon végig.
Régi dicsőségnek - látom -
Csak a búja él itt.
Ama lomb körül jár,
Honnan a raj anyja pedig
Régen elszállott már:
Mult idők regéje;
Alig érthető immáron
Annak is igéje.
Érti még panaszát,
Midőn a bús éjszakákat
Együtt átvirrasztják.
Az egész vidéket;
És egymásnak mutogatják,
Hogy itt mik történtek.
Apostoli trónja;
Jeruzsálemi Endrének
Itt a koporsója.
Kezdete és vége!
Itt minden füszál, kő, virág
Régi szent ereklye.
Lépdele Szent László,
Aranyos hímes palástban,
Körüle sok zászló.
Csörgése az érnek,
Csöndes, méla siratása
Elmult szép időknek.
Nagy árnyékok járnak;
A harangok nevét zengik
Szent István királynak.
Búsan hajladoznak,
Hogy elmúlik végre minden!
Arról álmodoznak.
Ős Alba Regia.
Kegyeletes emlék mostan,
Hamvadó múmia.
Már inog is, látszik;
Egy sóhajtás még belőlem -
S a fejemre omlik...