Vajda János: A nyugtalan zarándok
A nyugtalan zarándok
Amoda a kék hegyekbe'
- Utasok mondják remegve -
Kerülve embert, világot,
Él egy nyugtalan zarándok.
- Utasok mondják remegve -
Kerülve embert, világot,
Él egy nyugtalan zarándok.
Mintha félne önmagától,
Futna ki e nagy világból,
Míg lerogy kétségbesetten:
"Oh hogy vagyok, oh hogy lettem!"
Futna ki e nagy világból,
Míg lerogy kétségbesetten:
"Oh hogy vagyok, oh hogy lettem!"
Meredek szirt hasadéka
Sírja inkább, mint hajléka.
Ott beszélget rémes éjjel
Egy kiásott halálfejjel.
Sírja inkább, mint hajléka.
Ott beszélget rémes éjjel
Egy kiásott halálfejjel.
Kopogatja, kérdezgeti,
Esdekelve térden neki.
Rá-ráhajol és hallgatja:
Nincs-e vajjon "gondolatja?"
Esdekelve térden neki.
Rá-ráhajol és hallgatja:
Nincs-e vajjon "gondolatja?"
Egyetlen butora, olcsó
Ágya egy fenyőkoporsó.
Belefekszik szemlehunyva,
Födelét magára vonva.
Ágya egy fenyőkoporsó.
Belefekszik szemlehunyva,
Födelét magára vonva.
Ki-kifut a temetőbe,
Bekiált a sírgödörbe.
"Sötét űr, van-é hatalmad:
Adni örök nyugodalmat?!"
Bekiált a sírgödörbe.
"Sötét űr, van-é hatalmad:
Adni örök nyugodalmat?!"
Éji szellő kél zokogva.
"Ez az idő monológja.
Mit sug a virág fülébe?
Van-e neki, van-e vége?
"Ez az idő monológja.
Mit sug a virág fülébe?
Van-e neki, van-e vége?
Mennyi bolygó egy rakáson!
Örökké forog a nyárson?
Rajta ember, állat, féreg,
Meghal-e vagy újra éled?"
Örökké forog a nyárson?
Rajta ember, állat, féreg,
Meghal-e vagy újra éled?"
- Pajkos gyermekhad, nyomába,
Nevet halk, szelíd szavába:
"Őrizkedjetek betűktől;
Gyilkol ez, hajh! és mégsem öl."
Nevet halk, szelíd szavába:
"Őrizkedjetek betűktől;
Gyilkol ez, hajh! és mégsem öl."
Az öregek félnek tőle.
Messze térnek ki előle,
Mély fohásszal: "Így jár itten,
Ki nem hisz a jó istenben".
Messze térnek ki előle,
Mély fohásszal: "Így jár itten,
Ki nem hisz a jó istenben".
Oh, mi bántja, háborgatja,
Mi lehet a "gondolatja?"
Ismeretlen sírja halma
Vajh - ha tudja - nyugosztalja!
Mi lehet a "gondolatja?"
Ismeretlen sírja halma
Vajh - ha tudja - nyugosztalja!
