Vajda János: A feledhetlenhöz
Nem lelve, már az éghöz fordulok.
Hiszen ha örökkévaló, végetlen,
Számomra is kell lenni írnak ott.
Elmult idő! egy órád, minutád?
Meg nem történtté tenné, ami történt?
Mi haszna lenne újjá a világ!
Képzelhetetlen örömeivel?
Kétségbeejtő örökkévalóság
Emlékedet nem törülheti el!
Ki nem találnám ott se helyemet,
Siratva amaz örömcsarnokokban
Mi idelenn örökre elveszett!