Vajda János: Az újkori dalnok
Az újkori dalnok
Fölöttük ittas kedvben a nap,
Az ég arannyal vert azur.
A kastélykertben andalognak
Báróleány és troubadour.
Az ég arannyal vert azur.
A kastélykertben andalognak
Báróleány és troubadour.
Miért oly néma, dalnok, ajkad?
A légben táncol a sugár.
A lombok intve csalogatnak,
Biztatva füttyent a madár.
A légben táncol a sugár.
A lombok intve csalogatnak,
Biztatva füttyent a madár.
Nem értenéd-e, illatnyelven
Mit sugdos a nyiló virág?
Egy gondolat most szivetekben
S tiétek lenne a világ!
Mit sugdos a nyiló virág?
Egy gondolat most szivetekben
S tiétek lenne a világ!
És szól a baronesse ártatlan
Szerényen: Egy dalt adj nekem!
Kezem s amennyi urodalmam
Mind megvehedd egy éneken."
Szerényen: Egy dalt adj nekem!
Kezem s amennyi urodalmam
Mind megvehedd egy éneken."
És szól a troubadour kevélyen:
"Ha dalt kivánsz, azt adhatok.
Szépséged - végetlenségében
Nagylelküen, mint nap ragyog.
"Ha dalt kivánsz, azt adhatok.
Szépséged - végetlenségében
Nagylelküen, mint nap ragyog.
Sugárait mint távol csillag
Rád verje vissza majd dalom.
De foltja lenni alakodnak?
Le kell ez üdvről mondanom.
Rád verje vissza majd dalom.
De foltja lenni alakodnak?
Le kell ez üdvről mondanom.
Te elfeledhedd - illik épen -
Soha nem én, hogy mi vagyok.
Szegénységemre büszkeségem
Szerénységednél is nagyobb.
Soha nem én, hogy mi vagyok.
Szegénységemre büszkeségem
Szerénységednél is nagyobb.
Várpalotádon ős cimerben
Arany sas mered égre fel:
A kunyhón, melyben én születtem,
Hazátlan gólya kelepel..."
Arany sas mered égre fel:
A kunyhón, melyben én születtem,
Hazátlan gólya kelepel..."
