Vajda János: Az első
Az első
Egyszer, vadász-asztal körül,
Hol tréfa, élc közt folynak percek,
Eggyé kerül véletlenül
Sok fejedelmi vérü herceg.
Hol tréfa, élc közt folynak percek,
Eggyé kerül véletlenül
Sok fejedelmi vérü herceg.
Nagy házak sarja és komák mind,
Bár trónjuk másfelé ragyog.
Leülnének, ám a bolond int:
"Hohó! de melyitek nagyobb?"
Bár trónjuk másfelé ragyog.
Leülnének, ám a bolond int:
"Hohó! de melyitek nagyobb?"
Terítve dúsan, ékesen,
Mint ez magától értetődik.
De éhesen bár, sebtiben
Kell dönteni, ki ül elől itt?
Mint ez magától értetődik.
De éhesen bár, sebtiben
Kell dönteni, ki ül elől itt?
"Hát - szól az egyik kérkedőn - ,
Az én családom a legrégibb.
Király volt ősöm, még midőn
Csatlósok voltak a tiéid."
Az én családom a legrégibb.
Király volt ősöm, még midőn
Csatlósok voltak a tiéid."
Szomszédja spleenes gőggel ásít:
"Ki úr a legtöbb nép fölött?"
Dörmögve vágja rá a másik:
"Egy tagba nálam több a föld."
"Ki úr a legtöbb nép fölött?"
Dörmögve vágja rá a másik:
"Egy tagba nálam több a föld."
Így árverelnek egyre-másra,
És már elhűlne a leves,
Mert már csak éppen egy van hátra,
De szólni már most ez se rest.
És már elhűlne a leves,
Mert már csak éppen egy van hátra,
De szólni már most ez se rest.
"Szó, ami szó, csak teremtmények,
Jött-mentek vagytok jó urak.
Nektek fölmondnak mint cselédnek,
Mint a ruhát fölváltanak.
Jött-mentek vagytok jó urak.
Nektek fölmondnak mint cselédnek,
Mint a ruhát fölváltanak.
Sok népetek, nagy földetek;
De megvolt már előbb, s úgy látom,
El is lehet nélkületek,
Ha megunva a járom.
De megvolt már előbb, s úgy látom,
El is lehet nélkületek,
Ha megunva a járom.
Ám a dolog fordítva nálam.
Amelyen én uralkodom,
- Ez a különbség köztünk - házam
Szülötte az egyuralom.
Amelyen én uralkodom,
- Ez a különbség köztünk - házam
Szülötte az egyuralom.
Népek tejútját egyedűl
Tartjuk, mint Atlasz az eget.
Házam nélkül úgy szétrepül,
Mint az anyányi verebek."
Tartjuk, mint Atlasz az eget.
Házam nélkül úgy szétrepül,
Mint az anyányi verebek."
Összenéz a víg komaság;
Ez a beszéd sehogy se dőre,
A legidősebb fölkiált:
"Öcsém, kerülj előre".
Ez a beszéd sehogy se dőre,
A legidősebb fölkiált:
"Öcsém, kerülj előre".
